baner
hungary_budapest_nagymezochurchA mai Rákóczi úttól északra eső Felső-külsőváros 1777. november 4-én - Mária Teréziáról - a Terézváros nevet kapta. A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán – Óbudával együtt – ekkor összesen 70 000-en éltek).

A mai Rákóczi úttól északra eső Felső-külsőváros 1777. november 4-én - Mária Teréziáról - a Terézváros nevet kapta, a Rákóczi úttól délre fekvő Alsó-külvárosból ugyanakkor Józsefváros lett, II. József neve után. A jelenlegi Nagymező utca ez idő tájt egyszerű mezei út volt, mely szántóföldek között vezetett. Erről nevezték el 1804-ben Feldgassénak, 1853-ban Grosse Feldgassénak, végül 1874-ben magyarítva Nagymező utcának. A néhány száz földszintes vályogépítménnyel szerénykedő, új településrész az 1800-as évek második felére Pest-Buda legsűrűbben lakott részévé vált.

A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán – Óbudával együtt – ekkor összesen 70 000-en éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt a kerületet kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven kivált Terézvárosból

1896-ban Terézváros fejlődésének is nagy lökést adott a Milleneumi Kiállítás. A Nagymező utca és bordélyokban, garniszállókban bővelkedő környéke sokszínű szórakozást kínált. Sorra nyitottak az éttermek, orfeumok, kabarék. Az Ernst-ház, amely ma az Ernst Múzeumnak és a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színpadának ad otthont, valószínűleg Budapest első ötemeletes épülete volt.

A földalatti megvalósításának ötlete Londonból származott. A legelső villamos próbajáratok éppen Terézvárosban, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között indultak 1887-ben. Innen csupán gondolatnyi távolságra volt a felszíni közlekedést tehermentesítő, föld alatti pályán haladó villamosvasút eszméjének megszületése, amilyen Európában addig még nemlétezett. Az alagút és a vasúthoz tartozó építmények megtervezését és kivitelezését Wünsch Róbert végezte. A földalatti utolsó, 460 méteres városligeti szakasza eredetileg "földfeletti" volt, sínjei felett gyalogoshíd ívelt. A teljes vonalhossz végül 3,68 kilométer lett és összesen 11 megálló tagolta. Felavatására honfoglalásunk ezredéves ünnepségsorozatának első napján, 1896. május 2-án délután került sor. Maga az uralkodó, Ferenc József is megtisztelte jelenlétével a nem mindennapi eseményt. Jelenlegi nevét - Millenniumi Földalatti Vasút - 1970-ben kapta.

Forrás: Terézváros